Rambó nyárfekete csõdör volt, orrán hókával. Szerette a családját, akikkel egy Kecel meletti tanyán élt. Boldog család voltak, persze néha kitört a veszekedés. Ugyanis voltak ezen a tanyán más csõdörök is, akiket nem õ nemzett. Két lánya volt, Bóra és Kiara. A tanyán a legnagyobb karámban, még tó is volt. Mellette két kisebb karám helyezkedett el.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
De egyszer vége lett a boldog életnek. Amíg a gazda és a család elmentek valahova, az álnok elsõ feleség jött férfiakkal és lószállítóval. Rambó már érezte a férfin és az asszonyon, hogy rosszat akarnak. De nem tudott mit tenni. Elvitték a családját. Õ futott, rúgott, mindent csinált. Csak õt, és egy másik lovat hagytak meg. Rambó agyán az elsõ dolog ami átvillant az volt: Valyon hogyan jutottak be? Hiszen a kapunk lakat van.
A lakatot leverték, és kicserélték a zárat.
A másik lovat eladták, Rambó viszont túl kedves volt a szívüknek. Sok ideig egyik istállótól a másikig vándorolt. Azokon a helyeken élt, ahol a gazda menedéket talált a feje fölé. A tanyára nem jártak ki most, hogy nem maradt a nyolc lóból csak egy.
De eljött a nap, amikor a tabdi helyrõl átlovagolt a gazdájával a tanyára. Itt már várta egy kövér, jegynélküli kanca. Forró tavasz volt ekkor. Kiderült Negro kanca, a kanca terhes, ezért olyan kövér.
Eltelt a nyár, a kancához nem engedték. Pedig hívta az a fekete szépség.
Egyszer, amikor a gazda gyerekei, és a barátnõ ( most már feleség) unokahúgai a tanyán sátoroztak, megszületett Néró, a pej csõdörcsikó. De a tanya talán már a lopás estélyén el lett átkozva. A csikó nem élt, csak egy napot. Másnap dél körül halt meg. De legalább összeeresztették a kancával.
Eltelt a nyár, és újabb ló érkezett. Egy náluk kisebb, fehér herélt, Vándor. Vándor félénk és piszkos volt. Azonban gyorsan felbátorodott az idõ múlásával. De újabb balszerencse köszöntött a tanyára, és a már 13 éves Rambóra.
Rambó beteg lett. Nagyon beteg. Hetekig lábadozott a gázembólia miatt az istállóban. A második feleség szintén lószeretõ apja vigyázott rá. A szakállas, kopasz férfi igazán törõdött vele.
Rambóhoz sokszor jött az állatorvos. Egyszer dél körül ment el. Utána 1 órával Rambó ki akart menni. Ki is vitték. Utána bement.
Rambó tíz percet szenvedett. Vagyis gyorsan érte utól a sorsa. Egyszer, utoljára meg akarta nézni a tanyát, ahol régen olyan jól élt, ahol elveszítette a családját, ahol új családja lett, és ahol majd meghal. Itt nemzett egy harmadik csikót is.
Az istálló végében lelte meg örök nyugalmát.
Szabó Anna