Õssejtek állhatnak a szarvasagancsok regenerációja mögött

Brit kutatók szerint a szarvasok állandóan megújuló agancsa mögött õssejtek állhatnak.

Az õssejtek kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a szarvasok azon figyelemreméltó képességében, mellyel új agancsot növesztenek - mutatta ki egy kutatás. A szarvas egyedülálló az emlõsök között, mivel képes egész testrészeket regenerálni, ebben az esetben egy sor csontagancsot, melyet bársonyos bõr borít. A Királyi Állatorvosi Fõiskola szakértõi azt remélik, hogy kutatásuk egy nap új módszereket kínálhat a sérült emberi szövetek gyógyítására. Joanna Price professzor szerint az agancsok maradványainak regenerálása a biológia egyik nagy rejtélye volt eddig. Az agancsok egyedülálló természetes modellt nyújtanak a kutatóknak, melyek alapján megérthetik a regeneráció alapfolyamatát, bár az emberi alkalmazástól még messze állnak.

Az agancsok nagy csontszerkezetek, melyek évente kinõnek, elhalnak, elhullanak, majd regenerálódnak. Általában három-négy hónapon át növekednek, ezzel az egyik leggyorsabban növekvõ, élõ szövetet képviselik. Amint az agancsok elérték maximális méretüket, a csont megkeményedik és lehámlik róla a külsõ, bársonyos bõr. Amint a bõr eltûnt, csak a csupasz csont marad, mely ijesztõ fegyver lehet az összecsapásoknál.

A szaporodási idõszak végén a szarvas elhullajtja agancsát, hogy energiát takarítson meg. A következõ tavasszal megjelennek az elsõ csontos szövetkidudorodások az állat fején. A kutatók szerint õssejtek - a szervezet azon sejtjei, melyek képesek más, speciális sejttípusokká alakulni - állnak a folyamat mögött. Emellett kapcsolatban állhat néhány jelzõpályával, melyeket talán hormonok - ösztrogén és tesztoszteron - szabályoznak.

A tanulmány hosszú távú célja jobban megérteni a regenerációs folyamat mögött meghúzódó kémiai jelzõrendszert, annak reményében, hogy késõbb az emberi egészségügyben is alkalmazni lehet a megszerzett tudást.

(BBC)