Szökkent egy zöld szöcske.
Szóltam: - Szöcsi! Szöksz te?!
Hát...szemembe szökött:
e zöld szöcske szökött!
Nem titkolta: - Szököm!
Átszökkent száz szöszön.
Mit tehettem? - kérdem.
Ott álltam szöcskétlen...
Lyukból kibújt tücsök.
Láttam hol ücsörög.
Azt hittem én, öcskös:
leszek véle tücskös!
Egy darabig hittem,
s tücsök ott sincs, itt sem...
Nos amitől félek:
tücsöktelen élet,
az a fűre dűlten
búsan hegedűtlen!
Így, ha látsz egy tücsköt,
s az markodba ücsköd, -
hozd el, öcskös, nékem
azon melegében!
Lelkes Miklós |
