Az eddigi vizsgálatok alapján az Ausztráliához tartozó Tasmánia északnyugati részén élő törzs ellenállónak bizonyult a fertőzés útján terjedő pofarákkal szemben. "Úgy véljük, ezeknek az erszényes ördögöknek az immunrendszere idegenként értelmezheti a rákos sejteket, és válaszol a támadásra. Ezek alapján azt hisszük, hogy a korábbiakban gondoltnál több vadon élő példány maradhat életben" - mondta Kathy Belov, a kutatás vezetője.
A termetükben kisebb kutyákhoz hasonlító erszényes ördögök fizikai úton, például harapással adják át egymásnak a fertőzést, amely torz daganatokat okoz pofájukon. A daganat akadályozza őket az evésben, így gyakorlatilag éhen pusztulnak. A kór emellett roncsolhatja belső szerveiket is.
A rákos megbetegedést 1996-ban fedezték fel a mára már kihalóban lévő fajnál. Az azóta eltelt időszakban az állomány 70 százalékkal csökkent. Ausztrália tavaly nyilvánította veszélyeztetetté az erszényes ördögöt, amely a jelenlegi becslések szerint 25 év múlva teljesen eltűnhet. Belov szerint azonban a mostani kedvező hírek révén időt nyertek a betegség kezelésére és egy vakcina kifejlesztésére.
A Sydneyi Egyetem és a Tasmániai Egyetem kutatói mindeddig a sziget keleti részén élő egyedeket tanulmányozták, ezúttal azonban szélesebb, az egész szigetre kiterjedő mintából merítettek. A vizsgált 400 példány 20 százaléka genetikai különbségeket mutatott a keleti ördögöktől, és egyikük sem volt fertőzött.
"Elmondhatjuk, hogy reménysugárra leltünk. Lehet néhány példány, amely túlélheti ezt a járványt" - mondta Belov, aki figyelmeztetett arra, ez nem jelenti azt, hogy a kutatók hátradőlhetnek és megoldottnak tekinthetik az állatok ügyét. |
