Horgászok álltak csatasorba Cipruson, hogy kivegyék részüket a fokozottan veszélyeztetett ciprusi vízisikló megmentéséből. A hüllő évezredek óta a földközi-tengeri szigeten él, de most végzetes ellenfele támadt egy nagy étvágyú betolakodó, az amerikai pisztrángsügér alakjában.

A ciprusi horgászoknak örömhír, hogy ebben a hónapban pecázhatnak a festői szépségű Xiliatosz-víztározóban, és ezt ennek a mohó halfajnak köszönhetik. Az amerikai pisztrángsügér az utóbbi években jelent meg a mesterséges tóban.

A hatóságok szerint orvhalászok csempészték be, mert könnyebben horogra akad, mint az eredetileg odatelepített pisztráng, amely a legkisebb mozzanatot is érzékeli, még a horgász ruhájának színe sem kerüli el figyelmét.

Az amerikai pisztrángsügért feneketlen gyomra sodorta veszélybe: gyakorlatilag mindent felfal, ami mozog a félhomályos mélyben. Csemegéi közé tartoznak a békák is, csakhogy ezek a kétéltűek főfogásként szerepelnek a ciprusi vízisikló (Natrix natrix cypriaca) étlapján, vagyis a védett hüllő elsődleges táplálékát veszélyezteti az idegen halfaj. A két jószág szaporodóhelye is közel esik egymáshoz: a sikló a víztározó partján rakja le tojásait, míg a pisztrángsügér a partokhoz közeli, sekély vízben szaporodik.

A vízisikló egyébként az emberre teljesen ártalmatlan, nem termel mérget és nem mar. Ha életveszélybe kerül, megpróbálja bűzös váladékkal lespriccelni a ragadozót vagy holtnak tetteti magát. "Hanyatt fordul, szája tátva, nyelve kilóg" - olvasható a hüllő életmódjáról a ciprusi halászati minisztérium honlapján.

A ciprusi vízisikló maradványait megtalálták a sziget legrégebbi őstörténeti lelőhelyén, Étokremmoszon is, amelynek keletkezési idejét mintegy 12 ezer évre teszik a tudósok. A sziget közepén húzódó hegylánc, a Tróodosz előhegységében fekvő Xiliatosz a hüllő egyik kevés megmaradt élőhelye. A horgászok eddig nem tehették be lábukat a területre, mert a hatóságok attól tartottak, hogy a tározó partján taposva akaratlanul is lerombolhatják a sikló természetes környezetét.