2024.03.29. - Auguszta

Állatvédelem?

Egy társadalom fejlettségének mércéje az, ahogyan az elesettekkel és kiszolgáltatottakkal - köztük az állatokkal - bánik.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

A www.zug.hu-n több fórumon is rendszeresen fölmerülnek kifogások az állatvédelmi törvénnyel kapcsolatban. A törvény az én véleményem szerint is túlságosan jóhiszemû, mert a jogalkotók feltehetõen csak a nyilvánosságra kerülõ, közfelháborodást kiváltó kevés számú esetbõl indultak ki. Az állatszeretõ, jóérzésû emberek azonban sokkal több állatkínzást tapasztalnak, mint amennyi nyilvánosságra kerül. Ezek az esetek azért maradnak büntetlenül, mert az emberek nem tudják, hol lehet bejelenteni az állatkínzást. Ha mégis bejelentik az önkormányzatnál, jegyzõnél, az eljárási procedúra annyira hosszú, hogy az állaton már nem lehet segíteni, az állatkínzó pedig megússza következmények nélkül, vagy nevetségesen csekély pénzbírsággal.

Mit lehet tenni?

Azt gondolom, hogy a büntetés senkit nem tart vissza a bûnelkövetéstõl és inkább a megelõzésre kéne hangsúlyt fektetni. Már kicsi korban el kell kezdeni megtanítani a gyerekeket a felelõsségteljes viselkedésre és késõbb is folyamatosan be kell építeni nevelésükbe mind a környezet, mind a természet és az állatok védelmét is. A társadalom felnõtt tagjait is lehet nevelni. Megfelelõ kiadványokkal, szórólapokkal, prezentációkkal hatni lehet rájuk is. Szerencsére az egyre szaporodó állatvédelmi szervezetek készítenek is ilyeneket. A fogékony korú fiatalok egymásra is jó hatással vannak, az õ bevonásuk nagyon hatékony munkát eredményezhet.

Nem az az igazi állatvédõ, aki beszél róla és halmozza otthonában a különbözõ állatokat, hanem az, aki csak annyi állatot vállal fel, amennyinek megfelelõ körülményeket tud biztosítani és anyagilag is képes fedezni a szükségleteiket.

Mik az állatok szükségletei?

Ez minden állatnál más, de a közös bennük az, hogy az ember kiszakította õket eredeti, természetes környezetükbõl a saját örömére. A legkevesebb, amit cserébe adhatunk nekik ezért az élményért, hogy igyekszünk az eredeti életformájukhoz hasonlót nyújtani. Ez alatt azt értem, hogy maradéktalanul ki kell elégítenünk táplálkozási, mozgási, szociális stb. szükségleteiket. Nem szabad rájuk erõltetni emberi viselkedésformákat, nem várhatjuk el tõlük, hogy gondoskodásunkat emberi gesztusokkal hálálják meg. Egyáltalán! Semmiféle hálát nem szabad elvárni tõlük. Hálásak legfeljebb mi lehetünk nekik, hogy tûrik basáskodásunkat.

Az állatvédelmi törvény értelmében tulajdonosa a "jó gazda gondosságával" köteles tartani az állatot. De ki a jó gazda? Ezt nem lehet törvényekkel meghatározni és rendeletekkel szabályozni. Szakértõ szemmel az állatot megvizsgálva azonnal látható, hogy jó gazdája van-e. Azt mondják, az állat azt szereti, aki enni ad neki. Soha nem felejtem el azt az élményemet, amikor egy nagy ménesben a csikós kancák istállójába belépve, mind a negyven ló "röhögéssel" fogadta a telepvezetõ asszonyt, aki soha egyetlenegy állatnak sem adott enni. A "jó gazda"-ság tanulható és érezhetõ. A tanultak és tapasztaltak mellett a személyiségünkbõl fakadó igényesség határozza meg az eredményt. Szerintem "jó gazda" az, akit a szûkebb-tágabb közvélemény annak tart.

Ki az állatkínzó?

Állatkínzó az, aki fájdalmat okoz az állatnak, félelmet kelt benne, természetes szükségleteit nem elégíti ki, erejét, vagy képességeit meghaladó feladatokra kényszeríti. Pl.: láncon tartja, éhezteti vagy ellenkezõleg, dagadtra eteti a kutyáját, nem tisztítja ki rendszeresen az akváriumot, büntetésbõl szomjaztatja a lovát, szûk ketrecben tartja a nyestet, nem veszi észre, ha beteg stb. Az állatok sok mindent kibírnak és sorsuk jobbra fordultával rendbe is jönnek, de a kínzás elszenvedése maradandó nyomot hagy bennük.

A fenti gondolatokat vitaindítónak szántam, mert a fórumon látom, hogy sokakat foglalkoztat, hogy a bíróságok az állatkínzót legfeljebb rongálásért ítélik el. Ha rongálás, akkor ez azt feltételezi, hogy meg lehet javítani, vagy magától rendbe jön (kinõ). HÁT NEM! Az állatot nem lehet megjavítani és az összetört "lelke" sem nõ ki soha. Pedig az Országgyûlés
- annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élõlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,
- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára,
- kifejezve azon szándékát, hogy a Magyar Köztársaság tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erõfeszítésekbõl,
az állatok ésszerû védelmének és kíméletének biztosítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:...

(A törvény szövege elérhetõ a zug.hu weblapról)


Falus Vera
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra