Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Mindenki röhög
Valójában a nevetés idegpályái az agy legkorábban kialakult részeihez köthetõk, és a játék, nevetés kezdetleges formái megtalálhatók az állatvilágban is - mondta Jaak Panksepp idegtudós. A kutató szerint amikor a csimpánzok játszanak, és kergetik egymást, lihegésük meglepõen emlékeztet az emberi nevetésre, ráadásul a kutyák is hasonló hangot hallatnak.
A patkányok még ennél is messzebbre mennek: kuncognak. Panksepp úgy találta, hogy a rágcsálók csiklandozás hatására hajlamosak ciripelõ hangot kiadni, és elkezdenek kötõdni a csiklandozóhoz. Ráadásul igénylik a további szórakoztatást. A legvidámabb patkányok aztán elégedetten ledõlnek, a többi ciripelõvel együtt.
Párhuzamok
A nevetés az embernél is fiatalon kezdõdik, ami bizonyítja, hogy mélyen beágyazott agyi funkcióról van szó. A kisgyermekek - akiknek humorérzékük még elhanyagolható - önfeledten nevetgélnek és sikongatnak, miközben játszanak - jegyezte meg Panksepp. A párhuzamosságot bizonyítja, hogy a verbális viccek az embernél ugyanazokat az õsi agyi pályákat stimulálják, amelyek aktívak az állatoknál, amikor azok kergetõznek egymással.
Ugyanakkor még sok tanulmány szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, melyik állat nevet valójában. A kutatás eredményeképpen talán választ kapunk arra a kérdésre is, hogy miért nevetünk, de Panksepp szerint még a depresszió gyógyítását is segíthetné a felfedezés.
Persze felmerül a kérdés, hogy mi olyan nagyon vicces az állatvilágban. Panksepp beismerte, hogy még senki sem kutatta a patkányok humorát, ha az valóban létezik, feltehetõen helyzetkomikumra épül. Az idegpályák tudósa ugyanakkor rendíthetetlen: ha az idõsebb patkányoknak nincs is valami fejlett humorérzékük, a fiatalabbak kifejezetten mókásak, mondta.