Virágzik a Tisza Szeged alatt

Rajzó tiszavirágok lepték el a Tisza felszínét Szeged és az országhatár között. A védett rovar nemcsak a Tisza jelképe, hanem jelzi a víz minõségét, a folyóban bekövetkezett ökológiai változásokat is. A tiszavirág a kérészekhez tartozó nagy méretû, 8-12 centiméter hosszú rovar. Napjainkban már csak a Tiszában él, igen érzékeny a környezetére. A párosodás után a megtermékenyített peték lesüllyednek a mederfenékre, a kikelõ lárvák pedig befúrják magukat a meder falába, és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején a kérészek elõbújnak üregükbõl és a víz felszínére emelkednek.

A vízbõl kibúvó lárvák vedlenek és a belõlük kikelõ szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegõben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nõstény a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut. A víz felszínét elhalt tiszavirág-tetemek lepik el, lassan tovasodródva a folyóval. Mindez néhány óra alatt játszódik le, mint az átalakulás, a fajfenntartás, a halál és a továbbélés drámai megnyilvánulása. A peték lesüllyednek a meder fenékre. Aztán kezdõdik elölrõl minden, és ez így megy már sok-sok év óta.

Az idei esztendõben a hosszan tartó magas vízállás miatt a szokásosnál néhány héttel késõbb kezdõdött a tiszavirágok három-öt napig tartó rajzása - mondta el az MTI-nek Kasza Ferenc, a Csongrád Megyei Madártani Egyesület tagja. Hozzátette: idén a körülmények nem kedveztek a kérészeknek, számuk elmaradt a szokásostól.

(MTI - Szeged )