Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
"A karbon idõszakot néha a csótányok korának is nevezik, hiszen az Archymylacris eggintoninak és +rokonságának+ fosszíliái nagy számban kerülnek elõ világszerte. Ezek koruk legelterjedtebb rovarai voltak" - hangsúlyozta Russel Garwood, az Imperial College London kutatója.
A Garwood és kollégái által megalkotott háromdimenziós modell révén a tudósoknak elõször nyílik lehetõségük megvizsgálni, hogy milyen fizikai tulajdonságai segítségével boldogulhatott az Archymylacris eggintoni a korai erdõk talaján. A vizualizációnak köszönhetõen kiderült, hogy lábain valamiféle "tapadókorongok" voltak, azok segítségével volt képes olyan sima felületeken közlekedni, mint amilyenek a fák levelei. A tudósok szerint valószínûleg a fák levelein, távol a ragadozóktól rakhatták le petéiket.
Az õscsótány végtagjain "karmok" is voltak, amelyek megkönnyítették a mászást olyan durva felületeken, mint a fakéreg. Így akár fákra is menekülhetett ellenségei elõl, másrészt a magasban található élelemforrással változatossá tehette étrendjét. Végtagjai meglehetõsen hosszúak voltak, vagyis az õscsótány igen fürge lehetett, ha futni kellett.
A rovar szájszerve olyan, mint a modernkori csótányoké, ebbõl kiindulva feltételezhetõ, hogy étrendje is hasonló volt: rothadó leveleket és rovarmaradványokat fogyasztott elõszeretettel.
"Úgy véljük, hogy a csótányok õsei idejük jelentõs részét az erdõben, a talajon tölthették, ahol rengeteg volt a rothadó növényi és rovarmaradvány. Ez valóságos rovarmennyország lehetett" - vélekedett Russel Garwood.