Miért nem Down-kórosak a halak?

Würzburg - Az ember esetében a kromoszómaszerelvény kis változása súlyos egészégi problémákhoz vezet. Ha például a huszonegyes kromoszóma hibás - például törött, sérült vagy a kettõ helyett három van a kromoszómakészletben -, az Down-szindrómához vezet.

A halak, a békák és a hüllõk esetében azonban gyakori eset, hogy számos kromoszóma a kétszeres helyett háromszoros, vagy akár ötszörös kiszerelésben mutatkozik - és az állatoknak látszólag semmi bajuk nem származik ebbõl. Ennek a rejtélynek járt utána a németországi würzbugi egyetem és a lisszaboni egyetem kutatócsapata, eredményeiket pedig a Current Biology címû szaklapban publikálták.

A kutatók (német részrõl Manfred Schartl, portugál részrõl Irena Pala és Maria Coelho vezetésével) az ibériai félszigeten elõforduló, 10 centiméteres Squalius alburnoides névre hallgató halacskát vették górcsõ alá. "Ennek az állatnak minden kromoszómájából három, így minden génbõl is a kelleténél eggyel többje van. Azt várnánk, hogy a gének programjában elõírt összes molekulából túl sok keletkezik, de pont ez nem következik be. Adataink elsõ ízben demonstrálják, hogy a halakban kell lennie egy olyan mechanizmusnak, amely leállítja a gén három másolatának egyikét" - közölték a kutatók.

Ezt a képességet az ember és a többi emlõsállat az evolúció során nyilván elvesztette, különben nem lenne egy plusz kromoszómának olyan súlyos következménye, mint például a Down-szindróma. "Most azon vagyunk, hogy kiderítsük, milyen molekuláris eszközzel állítják le a halak a létszámon felüli génjeiket" - közölte Schartl, aki szerint ezek az ismeretek a humán orvoslás szempontjából is nagy jelentõséggel bírnának.

- Ha megtudjuk, hogyan kell megbénítani egy kromoszómát, akkor beavatkozhatunk ezekbe a hibás rendszerekbe. Ez nem csak azok hatásainak tompítását eredményezheti, hanem a többi genetikai hiba jobb megértéséhez is vezethet. Még a daganatos megbetegedéseknél is bevethetõ lesz ez a tudás - véli a würzburgi tudós.