Idén is dübörögnek a bikák Pamplonában

A spanyol város védõszentjének tiszteletére 1591 óta évente megrendezett kilencnapos sportos fiesta egyik fõ eseménye a reggelenkénti bikafuttatás, amelynek során férfiak százai teszik próbára bátorságukat azzal, hogy az arénába hajtott állatok elõtt végigszaladnak Pamplona utcáin.

Az Ernest Hemingway regénye nyomán (A nap is felkel) világhírnévre szert tevõ fesztiválra évente sok ezer turista érkezik a világ minden tájáról. San Fermín ünnepe nem a bikák hete Spanyolországban. Szokások szerint olyankor se szeri, se szám a bikaviadaloknak szerte az ibériai félszigeten. Ugyan a bikaviadal jellegzetes spanyol intézmény, a legrégebbi írásos emlékek Kréta szigetérõl származnak az i. e. II. évezredbõl. Akkoriban azonban még az ember volt az áldozat és nem a bika. Késõbb a Római Birodalomban is küzdöttek gladiátorok bikákkal. Spanyolországban az XVI. századig a bikaviadalok inkább lovagi tornákra emlékeztettek, melyeken a bikákat lóhátról lándzsával illett az örök vadászmezõkre juttatni.

Az 1700-as évek közepe óta azonban nyilvános szórakozási, társadalmi eseménnyé vált Spanyolhonban. A "játék" mai koreográfiájának kialakulása VII. Ferdinánd uralkodásához köthetõ, aki 1830-ban megalapította Sevillában a Királyi Bikaviadal Iskolát. Az akkoriban kialakított keret- és szabályrendszer lényegében azóta sem változott.

Versenyfutás a bikákkal

A San Fermín-ünnep keretében a gyakori bikaviadalon kívül a legnagyobb látványosság, amikor a hét minden napján reggel egy csapat fiatal bikát hajtanak végig a baszk város fõutcáján. A helyi fiatalok és az ide utazó turisták számára ugyanis a bátorság fitogtatásának hagyományos módja, hogy harsány kurjongatással szaladnak az állatok között, és papírtekercseikkel jó nagyokat csapnak a bikákra. Az állatok gyakran kitörik a lábukat, ahogy a falakhoz, ajtókhoz csapódnak, a nézõk pedig botokkal bökdösik õket és a farkukat húzkodják. A bikák útjának vége az aréna, ahol a matadorok lemészárolják õket.
Nem múlik el San Fermín hete sebesülések nélkül, s az orvosi készenlét ellenére olykor halálesetek is elõfordulnak. 1924 óta összesen tizenhárman haltak meg. A balesetek súlyosságát fokozza, hogy az ünnepelõ sokadalom tagjai gyakran alkoholtól befolyásolva, szokásos mozgáskoordinációjuk töredékének birtokában merészkednek az állatok közé.

Egyes becslések szerint évente 40 ezer bikát mészárolnak le spanyol arénákban: az aktivisták rendre szembeszállnak a nemes hagyományokra hivatkozó bikaviadal-rajongókkal, jó lenne törvényileg betiltani az állatok gyilkolását.

Szûcs Zsolt