Az emberek nem tudják lenyugtatni a viharfóbiás kutyákat

Egy amerikai kutatás szerint a vihartól rettegõ kutyákat a gazdi nem tudja lenyugtatni, csak saját fajtársaik.

A viharoktól rettegõ kutyákat csak másik négylábúak jelenléte nyugtatja meg, nem az emberek - mutatta ki egy forradalmian új kutatás. Dr. Nancy Dreschel állatorvos és kutató adatai alátámasztják azon elméletet, mely szerint a kutyák jól érzik magukat más ebek társaságában, fõleg kiélezett helyzetekben. A jótékony hatás még inkább megmutatkozik a viharfóbiás négylábúaknál, akiknél elképesztõen magas rettegési szintet mértek le a kutatás elején. A klinikai állatorvosi gyakorlat során Dreschel azt tapasztalta, hogy a gazdik legnagyobb problémája ezen kutyáknál éppen az, hogy nem sok mindent tehetnek az állat megnyugtatására.

A legtöbb kutya vihar során azonnal a gazdit keresi, ám mégsem képesek lenyugodni az ember társaságában. A kutatók 19 kutyabarátot kértek meg arra, hogy hallgassanak meg ebükkel együtt egy ötperces viharfelvételt otthonaikban. A kutyát és a gazdit közben filmre vették.

A kutyák között öt fajtiszta golden retriever, egy corgi, egy keshond, egy borded collie, egy labrador retriver és 10 keverék volt. A teszt elõtt mind a gazdik, mind a kutyák nyálmintát adtak. A mintákat 20 perccel és 40 perccel a teszt után is levették. A videofelvételekrõl kiderült, hogy a kutyák szinte megõrültek a "vihar" alatt, ahogy azt a kutatók elõre sejtették. Legtöbbjük toporgott, zihált, elbújt, nyüszített és ugatott, míg egy kutya ijedtében összepiszkította magét és megpróbálkozott jó néhány ajtóval vagy ablakkal, hogy menekülni tudjon.

A kortizol stresszhormon szintje észlelhetõen megemelkedett. A nyálminták elemzése felfedte, hogy a kutyák kortizolszintje 207 százalékkal emelkedett és 40 perccel a teszt után sem állt vissza normál szintre.

Néhány gazdi megpróbálta lenyugtatni és simogatni kedvencét, ám az emberek hormonszintje nem emelkedett. Azon kutyák, melyek több kutyával osztoztak egy otthonon, hasonlóan viselkedtek, ám az õ kortizolszintjük stabilabb maradt.

Dreschel egyelõre nem tudja, hogy fajtársaik társasága miért van ilyen hatással a négylábúakra. Nyilván vannak olyan hatásai az együttélésnek ilyen esetekben, melyek mérsékelik a stresszválaszt. A vadonban a kutyafélék csoportokban élnek, ez a fajta túlélési elõnyt biztosító viselkedés a háziasított kutyáknál is megmaradt.

Érdekes, hogy a több kutyának otthont adó háztartásokban, igen kevés kontaktust figyeltek meg a vihar alatt az állatok között. Valójában a legtöbb helyzetben a nyugodtabb kutyák egyáltalán nem törõdtek sem idegesebb fajtársukkal, sem a viharfelvétellel. A félõs kutyák pedig szintén nem keresték a nyugodtabbak társaságát.

Sue Toldo kutyaidomár szerint azonban a gazdik mégis segíthetnek a stresszelõ négylábúakon. A kutató szerint a kutyák ugyanis olvasni tudnak a gazdi testbeszédébõl. Emellett azt is kihangsúlyozza, hogy ha a kutyákkal kiskorukban játszanak, és megkímélik õket a viharoktól és azok hanghatásaitól, akkor úgy viselkednek, mint akik nem is törõdnek a viharral. Az ilyen "kondicionálásban" nem részesülõ kutyák gazdijai nem sokat tehetnek az állatok megnyugtatására.

hirado/News in Science