Hogyan ismerik fel a méhek az emberi arcot?

Mindennapi teendõihez egy méhnek nincs szüksége ahhoz, hogy felismerjen egy emberi arcot: ennek ellenére egy ausztrál kutatónak sikerült betanítania a rovarokat, hogy emberi arcmásokat társítsanak cukoroldathoz.

Adrian Dyer, a Monash Egyetem kutató 2005-ben hajtotta végre kísérleteit a méhekkel. Francia kollégája, a Toulouse-i Egyetemen munkatársa, Martin Giurfa azonban úgy vélte, hogy a rovarok nem az emberi arcok megkülönböztetésének képességét sajátították el. Ezért felvette a kapcsolatot Dyerrel, és közösen álltak neki kideríteni, hogy mi alapján tanulják meg a méhek megkülönböztetni az arcokat. Kiderítették, hogy a rovarok az arc fõbb jellemzõinek - a szemnek, az orrnak, a szájnak - az elrendezõdését ismerik fel. Eredményeiket a Journal of Experimental Biology címû folyóiratban tették közre a ScienceDaily internetes portál jelentése szerint.

Elõször azt vizsgálták, hogy képesek-e a méhek különválasztani egymástól egyszerû, archoz hasonló képeket, amelyeken a szemeket két pont, az orrot egy rövid függõleges vonal, a szájat pedig egy hosszabb vízszintes csík jelképezte. Az egyik ábrán a jellemzõk közel voltak egymáshoz, míg a másikon széthúzták azokat. Az állatok csak az egyik "arcnál" kaptak cukoroldatot, aminek hatására - miután a jutalmat magukhoz vették - továbbra is a helyes arcnál kötöttek ki. Az arcmintákat tehát sikeresen megkülönböztették.

Ezt követõen azt mérték fel a kutatók, hogy meg tudtak-e különböztetni a méhek egy arcot egy pontokból és vonalakból álló ábrától. Akkor jutalmazták õket, ha az arcot választották. A rovarok akkor is az arcot szemelték ki, amikor ismeretlen kettõst - képet és ábrát - mutattak nekik: vagyis megtanulták felismerni és elkülöníteni arcot az arcszerû ábráktól.

A harmadik kísérlet során a pontok és vonalak alkotta arcmintákat igazi arcok képébe ágyazták be. A méhek akkor is felismerték a pontok és vonalak halmazát, ha azokat kivették eredeti környezetükbõl.

Ha azonban a kutatók igazi arcokat kuszáltak össze, megváltoztatva a szemek, az orr és a száj távolságát, az állatok ismeretlenként kezelték az újonnan keletkezett arcokat.

Úgy tûnik tehát, hogy a méhek képesek felismerni az arcszerû mintákat, de ez nem jelenti azt, hogy képesek felismerni az egyes embereket. Az arcberendezés relatív elhelyezkedését jegyzik meg. Ami azért megdöbbentõ, mert ehhez mikroszkopikus méretû agy áll rendelkezésükre, míg az embernél az efféle képelemzést egy egész agyterületek végzik el.

Giurfa szerint még hasznát vehetjük a méhek módszerének az automatikus arcfelismerési rendszerek kifejlesztésénél.